A leves „a szilárd tápszereknek híg alakban való elkészítése a célból, hogy könnyebben emészthetők legyenek; a hígító anyag a viz, mely feloldja s magába veszi a tápanyag legértékesebb részeit.”[1] A levesnek amellett, hogy segíti az emésztést, étvágygerjesztő hatása is van, ezért áll a legtöbb nép konyhájában az étkezések előtt, mintegy bevezetve azt. Nem ajánlatos azonban csupán levessel jóllakni (ideális mennyiség 2-2,5 dl, ha nem egytálételről van szó), mivel nem tartalmaz annyi vitamint, rostot, fehérjét és ásványi anyagot, mint a szilárd ételek.[2] Fontos a leves jó megválasztása a főétel jellegéhez mérten – így egy tartalmasabb fogást könnyedebb levessel, míg egy kevésbé laktató fogást tartalmasabb levessel vezethetünk be (a leves telítettségét rántással, tésztabetéttel vagy különböző zsiradékokkal – tejszín, tejföl, vaj, szalonna – fokozhatjuk). A levesek legáltalánosabban fehér- és barnalevesekre oszthatjuk fel. A fehérlevesek sűrítés nélkül készülnek (húsleves, erőleves, csontleves), a barnalevesek pedig sűrítéssel.

Összetevők: burgonya (51%), sertéskaraj (24%), búzaliszt, tej, napraforgóolaj, étkezési só, tojásfehérje lé (tojás, tartósítószer:kálium-szorbát), tojássárgája lé (tojás, tartósítószer:kálium-szorbát), ivóvíz, élesztő, adalékanyag péksüteményekhez és kenyerekhez (szójaliszt, lisztjavító szerek: aszkorbinsav, enzim (glutén)), fűszerek

Allergének: Glutén, Szója, Tej, Tojás

A Carbonara egy római olasz tésztaétel, amelyet tojásból, kemény sajtból, pácolt sertéshúsból és fekete borsból készítenek. Az étel a 20. század közepén érkezett mai formájához, jelenlegi nevével. A sajt általában Pecorino Romano, Parmigiano-Reggiano vagy a kettő kombinációja.

Összetevők: tejföl laktózmentes (tejszín, laktáz enzim) (25%), spagetti (kukoricaliszt, kukoricakeményítő, burgonyapehely) (22%), trappista (10%), teljes mértékben hidrogénezett napraforgóolaj, étkezési só

Allergének: Tej